Csípőprotézisem története

2025.május végét írjuk, amikor ezt a pár sort írom. Februárban töltöttem az 50. életévemet.

Nincs gond ezzel, jól érzem magam, elfogadtam mindig is a koromat mert 30 után valahogy sosem éreztem magam annyinak amekkora szám a tortámon volt.

Lehet azért, mert volt dolgom és menni kellett és csinálni. Két szuper srácot nevelünk, vállalkozásunk van külön a férjemnek és nekem is, mellette ott van a háztartás, kutya és ami a legfontosabb az énidő. Nekem ez a sport.

Igen a sport a mozgás, engem mindig ez tartott egyensúlyban, ha ez nem volt meg jött a szétesés, rosszkedv, idegesség, stresszes órák és ízületi fájdalmak.

Szóval idővel rájöttem, hogy ezt muszáj beillesztenem a mindennapokba a saját és a családom érdekében is mert különben szétesek.

Éppen ezért, tavaly november elején kellett hoznom egy döntést, ami bevallom nem volt könnyű, de így utólag most már 16 héttel a műtét után le merem írni, hogy megérte. Igen műtét, egy csípőprotézis beültetés. Sokan azt kérdezték....ilyen fiatalon? Igen, volt egy nap amikor meghoztam a döntést és megkértem az időpontot a műtétre.

2020-ban kezdődött, addig semmi gondom nem volt a csípőmmel. Egy hosszabb guggolás után-porszívót pucoltam , felálltam és alig tudtam menni.

Pont a 2. rendelőt nyitottuk, csomó munka, volt tennivaló, ezért nem volt pihi. Kezeltem magam, /gyógytornász vagyok/, és valahogy mindig jobban lettem annyira, hogy nem volt gond. A munka mellett jógáztam, spinning kerékpároztam otthon és funkcionális edzéseket is tartottam amit legtöbbször én is végig csináltam. A gond akkor volt, amikor a napokat szépen végigtoltam, de éjjel, amikor pihenni kellett volna, nem tudtam a fájdalomtól.

Tudtam, hogy kell segítség és elkezdtem járni manuál terápiás kollégákhoz, pontosan 4 különböző módszerrel dolgozó gyógytornászhoz.

Nem egyszerre, hanem a 4 év alatt egymást követően 8-10 alkalmat lejárva. Volt Stecco módszer, visceral terápia, trakciós kezelések, otthon mobilizálás, nyújtás, erősítés ezerrel. Jobb lett egy darabig, de ahogy jobban terheltem újra jött az éjszakai kínlódás, amiket gyógyszerrel tudtam sokszor csillapítani.

Voltam MR vizsgálaton, röntgenen és reumatológusoknál is, kaptam szteroid injekciót, de sajnos egyik sem vezetett tartós eredményhez.

Az utolsó csepp a pohárban a zumba volt. Pedig hogy megszerettem, kikapcsolt, végre zenére mozogtam és feltöltött maximálisan. A nyarat végig zumbáztam, nem mondom, hogy nem volt fájdalom esténként de gyógyszerrel kibírtam.

Aztán jött a szeptember, egyre rosszabb lett, volt olyan két hetem, hogy végig gyógyszerrel éltem túl a napokat. Abbahagytam a terhelést és csak gyógytornáztam. Rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, kell valamit lépni, mert jönni fog az a bizonyos szétesés. Nekem muszáj sportolnom, utáltam a "csak" gyógytornát.

Megkerestem az egyik legjobb ortopéd-sebészt, Dr Bálint Lehel Főorvost /Tritonlife/, aki már édesanyámat is műtötte, és  bíztam a tudásában. Röntgennel érkeztem, így azonnal megnézte és megvizsgált. Elküldött egy 1 órás, speciális MR gépes vizsgálatra. Kiderült, hogy van benne gyulladásos folyadék gyűlem, porcsérülés-szakadás, nem úgy áll vápa és a combnyak sem jó szögben van. Akkor lett világos számomra, hogy miért nem javult ez a csípő szinte semmire. Ehhez kellett, egy lelkiismeretes doki, egy megfelelő vizsgálat és egy jó radiológus is aki ezt leírta.

Mindezek után, konzultálva laporoszkópos orvossal, aki nem vállalta a műtétemet, végül én tettem fel a kérdést: Mi a végső megoldás, csípőprotézis?

 A válasz: Ha mentálisan kész vagyok rá, akkor igen, húzhatom még 2-5 évig ,de sokkal tovább nem.

Időt kértem, mert ugye ez nem kis műtét, és át kellett gondolnom az egészet hogyan tovább.

A kisebbik fiam a  középiskolai felvételijére készült, a munkámban sok beteg volt, akit nem hagyhattam ott hirtelen, és mi lesz, ha nem lesz jobb a műtét után?

Adtam még egy pár napot magamnak hiszen ezt a családdal is meg kell beszélnem.

Egyik vasárnap elmentem úszni, gondoltam ez lesz az én sportom, nem terhelem, de közben mozgok és átállok erre a sportra. Fél órát úsztam, bírtam nem volt gond közben, de jött az este. Újra mintha kést szúrtak volna a combomba sehogy nem tudtam úgy feküdni, hogy ne fájjon, újra gyógyszer, és nem alvás. Hát ez sem jött be.

Másnap, miután a családom is mellette volt, megírtam a levelet a kórháznak, és kértem egy műtéti időpontot, úgy, hogy a legkevésbé zavarjon be a felvételibe és át tudjam adni a betegeimet.

Meghoztam a döntést és nem mondom, hogy nem bizonytalanodtam el sokszor. Nem terheltem, akkor jó volt, de tudtam, hogy ez így hosszú távon nem lesz jó se nekem se a családomnak és ha nem sportolok akkor szétesek.

Túl vagyok rajta, köszönöm jól vagyok 90%-os a lábam. Sok meló van ebben a 16 hétben. Gyógytorna több hétig napi 3x , bicikli naponta, séta fokozatosan emelve a távot és elhagyva a mankót teljesen.

12 hét után már rendszeresen, heti 3x járok Reformer Pilates-géppel edzeni, 24 km-t már bicikliztem egyben és tudtam aludni éjjel.

Megnyugodtam, hogy jól döntöttem. A terv, hogy újra zumbázzak de ahhoz adok még egy kis időt magamnak addig marad a pilates-gép, kerékpár és spinning.

Hosszú út volt a döntésig, de nincs ezzel baj. Minden tapasztalás építő a későbbiekre nézve és tudom, sokszor elbizonytalanodtam, hogy kell-e ez nekem, de a végén rájössz, hogy a döntés, amit hoztál, helyes volt. Remélem jövő télen a sípályáról jelentkezem majd lécekkel a lábamon egy csúszás után, mert ugye egy jól rehabilitált csípőprotézissel még ezt is lehet.

Ha kell segítek benne.

Köszönöm, hogy elolvastad,

Czinegéné Balázs Krisztina

gyógytornász,16 hetes csípő protkóval